css3menu.com

css3 button by Css3Menu.com

 

  

  

  

  

  

  

  

 
 

  

  

  

  

  

  

  

 
 
 
Gondolatok a hitről

Gondolatok a hitről

A hit valamilyen tanítás mérlegelés és feltétel nélküli elfogadása. Nem fontos a személyes tapasztalat, a meggyőződés. Nincs latolgatás, kételkedés, csak elfogadás.

Ez első olvasásra ijesztőnek, kategorikusnak hangzik a környezetét elemző módon szemlélő ember számára. De vajon tényleg olyan ijesztő?

A hit mélyebben áthatja az életünket, mint gondolnánk. Gondoljunk csak a tanulmányainkra. Sok információt kellett megjegyeznünk és a vizsgákon visszaadnunk anélkül, hogy bármilyen elemzést végezhettünk volna, például a történelem órákon. Az 500 évvel ezelőtti történelmi események számunkra megtapasztalhatatlanok, mégis igaz eseményként adjuk tovább. De ehhez hasonlóan elfogadjuk a természettudományok törvényeit. A fizikában vagy a matematikában – felhasználóként - nincs lehetőségünk a teljes részletességű elemzésre.

Nincs rá időnk és eszközeink sem, ezért alapigazságként elfogadjuk a törvényeiket és alkalmazzuk azokat. Ezeknek a törvényeknek a felismerésére mások nagyon sok időt fordítottak.

Leírták a levezetéseiket, megfogalmazták a következtetéseiket, majd kipróbálták a legkülönbözőbb körülmények között, és a kutatásaik esszenciáját megfogalmazták számunkra, amit mi úgy kezdtünk alkalmazni, hogy nem latolgattunk, nem kételkedtünk, csak elfogadtuk, és igazként kezeltük, elhittük.

Az élet azonban további meglepetést tartogat számunkra. Be kell látnunk, hogy egy sor olyan dolog van a környezetünkben és bennünk, amely létezik, hiszen hatással van ránk, de műszerekkel nem lehet egzakt módon bizonyítani, de mi mégis tapasztaljuk. Ilyenek az érzelmek. A műszerek csak magasabb vérnyomást mérnek amikor dühösek vagyunk, vagy szaporább pulzust, ha félünk vagy boldogok vagyunk, de nem lehet kimutatni a kiváltó okot.

Észleljük a szerencsés vagy szerencsétlen létünket, és ismerjük tapasztalati alapon, hogy mindkettő betegséget válthat ki, de bizonyítani csak statisztikai alapon tudjuk. A statisztika megbízhatóságáról pedig egy rövid epizód: ha az egyik oldalamat lefagyasztják -20°C-ra a másik oldalamat felmelegítik +40°C-ra, akkor elvileg jól kellene magam érezni. 

A tudományos kutatások bármilyen mélységét is feszegetjük, mindig rájövünk, hogy csak a felszínt karcolgatjuk, mert a természetnek határtalan a változatossága, nekünk pedig korlátosak a megismerő képességeink. Hiába építünk űrhajókat, nem ismerjük pontosan egy hétköznapi dolognak, a villámlásnak az okát és folyamatát, és még sok minden mást sem.
Korlátos képességeinkkel a mai világunk információ halmazában sem tudunk eligazodni. Mi az igaz, mi a hamis? Nem láthatunk minden mögé, és ha elmélyedünk valamiben, akkor észrevesszük, hogy más területen meg elrohant mellettünk az élet, nem tehetünk mást, elhisszük, amit mondanak nekünk, és mindaddig igaznak gondoljuk, amíg nem lesz más a tapasztalatunk.
Tapasztalatot pedig csak akkor szerzünk, ha az elemzéseink, és/vagy a bennünk kialakult vagy mástól átvett hit alapján cselekedni kezdünk.
A cselekvéseinkben mindig legyünk óvatosak, de nyitottak is. A jelenség lehet hogy igaz, lehet hogy nem. Ne utasítsunk el semmit elemzés nélkül. Lehet, hogy a körülmények nem megfelelőek, vagy éppen a körülmények segítenek egy másik, teljesen új összefüggés felismeréséhez.

Higgyünk, ha hihetünk, és elemezzünk, ha elemezhetünk.
Ha tiszta a forrás, higgyünk bátran, mert az gyorsítja a fejlődésünket. Ha nem vagyunk biztosak a forrás tisztaságában, elemezzünk. Az igazságnak nem árthat az elemzés. Ha árthat, akkor indokolt az óvatosság!

 
 
 

 
Vissza az előző oldalra

 
  
 
csikung oldalképek